plátói leszbizmus

2011 május 3. | Szerző: huncike

 Micsoda elismerés….egy személyes miniposzt számodra egy fórumon a kiszemelt pasi jelenlegi nőjétől, aki nem sejti,ki is vagy TE.A pasi már mellékes…amúgy.:D

OFF!-mondotta az ötlettelen Winettou

2011 március 26. | Szerző: huncike

 Ez egy OFF bejegyzés lesz.Sok érdekes gondolatom támadt az utóbbi időben és egyszerűen nem tudom abban a pillanatban leírni őket, amikor tisztán vannak bennem és erőltetés nélkül kerülnének képernyőre vagy papírra.

Kíváncsi lennék, miért szívat a Sors és miért olyan az élet, hogy amikor rájövök fontos dolgokra, nem biztosít olyan helyzetet, hogy lejegyezzem…ha sikerrel járok, jön a következő (nem OFF) poszt.

Te ló vagy!

2011 március 11. | Szerző: huncike

 Az álom:

Kb 1 hónapja álmodtam, azóta fejtegetem ezt az álmot…

Egy ismerősömmel (akit nevezzünk T.-nek) megyünk a hatalmas tömegben egy bazáron át.Nem tudom, hogy kezdődött, nem tudom,hol a vége.Nem tudom megmondani, ez egy fesztivál, egy karnevál, egy sima piac, egy időszakos vásár, vagy egy egész évben nyitva tartó csodás,varázslatos bazár.Óriásinak érzem a teret és szeretnék átfutni az egészén, hogy a rosta után kiválasszam majd, mire érdemes időt szánni.Érzem, hogy nagyon különleges helyen vagyunk és nem szeretnék időt pocsékolni felesleges szemlegeltetésre,fecsegésre. T. viszont nem ilyen-az életben sem. Mindenhol megáll,mindent megcsodál,mindenkihez van egy-két kedves szava.Én tudom,hogy ez jó,nem szólok rá,de kicsit úgy érzem, az időmet vesztegeti, hogy együtt vagyunk itt és együtt is haladnánk, de ő mindenütt leragad.Viszont vele jöttem ide és vele szeretnék maradni csak úgy érzem,kicsit ő is alkalmazkodhatna az én tempómhoz.

Szép lassan észreveszi magát és elkezd alkalmazkodni,már jó gyorsan haladunk, átfutunk mindenen, készül a fejemben a vázlat, hogy amikor átfutottunk, majd hova szeretnék visszajönni és alaposabban körülnézni.T. azonban megint lecövekel egy placcnál.Én is megállok, úgy döntök, jobb a békesség, meg én is alkalmazkodok, ezt most békésen kivárom.De amúgy érdektelen számomra.Egy házaspár áll az asztalok mögött, nem tudom, miféle amuletteket és gyógynövényeket árulnak, de egyértelműen besorolom őket a javas,ezo kategóriába.T. erősen ezo beállítottságú,így hagyom, hogy beszélgessen velük.Elkapok egy mondatot,amikor az asszony azt mondja az urára, hogy ő egy látó.Mivel én udvariasan kívül maradtam a beszélgetésen ,kicsit megmosolygom ezt az állítást.Nem azért, mert nem hiszek abban, hogy vannak látók.Biztosan vannak, de pont itt?Egy bazárban mindenki minél különlegesebbnek tünteti fel magát és minél magabiztosabban állítja magáról ,hogy különleges a portékája,hiszen ebből él meg.Nem gondolnám, hogy észreveszik ezt az elnéző mosolyt. Kissé toporogva,de várom már, hogy kibeszélgessék magukat és menjünk tovább. Az sem érdekel, ha látszik az érdektelenségem,próbálok udvariasan toporogni. Hallom, hogy búcsúzkodnak.Odafigyelek, kedvesen elköszönök én is.Amikor már majdnem elhaladtunk az asztal mellett, a férfi utánam szól:

-Te LÓ vagy.

Érzem, hogy a LÓ szót nem gúnyosan ejti ki vagy sértően,hanem a szó nemesebb értelmében.Visszanézek rá és megpróbálok visszamosolyogni, de úgy érzem,egy ló néz ki belőlem ,a pasas pedig valóban belém látott.Rámosolygok lóként és továbbmegyünk T.-vel a létforgatagban.

igazolt hiányzás

2011 február 27. | Szerző: huncike

 Amikor erről gondolkozom, az első rejtély számomra mindig az, hogy hogyan és miért nem vesszük észre azt, mennyire megváltozunk egymás mellett?10éves kapcsolatok…olyanok, mintha álomból ébredtem volna és idegenek mellett.Akiket álmomban szerettem és tiszteltem.

Törvényszerű, hogy amint azt gondoljuk valakiről, hogy már majdnem tökéletesen ismerjük, elmegyünk az apró változásai mellett (ami az évek során összeadva jelentős személyiségtorzulással járhat)? Jogosan haragszunk egymásra azért mert megváltoztunk…netán megsértődünk vagy egyszerűen csak úgy érezzük, nincs több mondanivalónk egymás számára?

Ezek után akár hiányoznak, akár nem,a távolmaradásuk igazolt hiányzás.Kellemetlenségeket, zavart félmondatokat küszöböl ki és ezért hálás lehetek.

csak úgy…

2011 február 25. | Szerző: huncike

Jönnek a gondolatok hetek óta és ha nem írom le, elszállnak.Tudom, hogy spirituálisan és földiesen is intenzív időszak előtt állok.Főleg azért döntöttem úgy, hogy feljegyzem a pillanatnyi gondolatokat valahová, mert később tanulni fogok belőle.

Hogy miért nem kis lakatos füzetbe írom és rejtem el a fiók mélyén? Azért mert a virtuális világban kirepül az űrbe és nem kell később elégetni… 🙂

Túllépek ,mindig túllépek.A külső szemlélők szerint túl könnyen és bántó módon és érthetetlenül. Gond van velem, hogy nem így érzem?Elsősorban ezt a kérdést szeretném rendbe tenni ott belül.Meg az ambivalens érzéseimet a világgal és az emberekkel kapcsolatosan.A csapongásaimat.Nagyon belemászok, majd nagyon távolról szemlélem.Kilépek az ajtón és nevetek rajtuk.De belül fáj,és nem tudják.