Te ló vagy!

2011 március 11. | Szerző: huncike |

 Az álom:

Kb 1 hónapja álmodtam, azóta fejtegetem ezt az álmot…

Egy ismerősömmel (akit nevezzünk T.-nek) megyünk a hatalmas tömegben egy bazáron át.Nem tudom, hogy kezdődött, nem tudom,hol a vége.Nem tudom megmondani, ez egy fesztivál, egy karnevál, egy sima piac, egy időszakos vásár, vagy egy egész évben nyitva tartó csodás,varázslatos bazár.Óriásinak érzem a teret és szeretnék átfutni az egészén, hogy a rosta után kiválasszam majd, mire érdemes időt szánni.Érzem, hogy nagyon különleges helyen vagyunk és nem szeretnék időt pocsékolni felesleges szemlegeltetésre,fecsegésre. T. viszont nem ilyen-az életben sem. Mindenhol megáll,mindent megcsodál,mindenkihez van egy-két kedves szava.Én tudom,hogy ez jó,nem szólok rá,de kicsit úgy érzem, az időmet vesztegeti, hogy együtt vagyunk itt és együtt is haladnánk, de ő mindenütt leragad.Viszont vele jöttem ide és vele szeretnék maradni csak úgy érzem,kicsit ő is alkalmazkodhatna az én tempómhoz.

Szép lassan észreveszi magát és elkezd alkalmazkodni,már jó gyorsan haladunk, átfutunk mindenen, készül a fejemben a vázlat, hogy amikor átfutottunk, majd hova szeretnék visszajönni és alaposabban körülnézni.T. azonban megint lecövekel egy placcnál.Én is megállok, úgy döntök, jobb a békesség, meg én is alkalmazkodok, ezt most békésen kivárom.De amúgy érdektelen számomra.Egy házaspár áll az asztalok mögött, nem tudom, miféle amuletteket és gyógynövényeket árulnak, de egyértelműen besorolom őket a javas,ezo kategóriába.T. erősen ezo beállítottságú,így hagyom, hogy beszélgessen velük.Elkapok egy mondatot,amikor az asszony azt mondja az urára, hogy ő egy látó.Mivel én udvariasan kívül maradtam a beszélgetésen ,kicsit megmosolygom ezt az állítást.Nem azért, mert nem hiszek abban, hogy vannak látók.Biztosan vannak, de pont itt?Egy bazárban mindenki minél különlegesebbnek tünteti fel magát és minél magabiztosabban állítja magáról ,hogy különleges a portékája,hiszen ebből él meg.Nem gondolnám, hogy észreveszik ezt az elnéző mosolyt. Kissé toporogva,de várom már, hogy kibeszélgessék magukat és menjünk tovább. Az sem érdekel, ha látszik az érdektelenségem,próbálok udvariasan toporogni. Hallom, hogy búcsúzkodnak.Odafigyelek, kedvesen elköszönök én is.Amikor már majdnem elhaladtunk az asztal mellett, a férfi utánam szól:

-Te LÓ vagy.

Érzem, hogy a LÓ szót nem gúnyosan ejti ki vagy sértően,hanem a szó nemesebb értelmében.Visszanézek rá és megpróbálok visszamosolyogni, de úgy érzem,egy ló néz ki belőlem ,a pasas pedig valóban belém látott.Rámosolygok lóként és továbbmegyünk T.-vel a létforgatagban.